• Dr Tuza Béla - Megnyitó (60év - 60 kép kiállítás)

    CSUTA 60 - 60 év 60 kép – Békés

    Csuta György – a strukturált IDŐs

    Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

    Tisztelt Művészetbarátok! Kedves Tavasz!....

    Drága Csuta Gyuri!

    Régóta Mesterkedsz! S, egy ideje már azon is, hogy összeterelj minket: hallgassunk már meg Téged! Téged, aki nem beszél, csak rajzol és fest, s azt mondod, azért szólsz ezzel, hogy a szívünkkel lássunk! Ravasz ember vagy! Csak Te tudod, hogy mit mondasz, mi meg úgy értjük, hogy nem beszélünk veled!

    Értem, nem értem, mindegy! Érted? Érted vagyunk itt Gyuri!.. hogy látva halljunk és hallva lássunk Téged! Mert megértünk! Megértünk arra, hogy megértsünk! Tudod, hogy mit csinálsz Te? Nekünk és velünk strukturálod az IDŐ-t. Játszol vele, s játszol velünk! Pillanatról – pillanatra változol, hol fent vagy az egekben, hol leszállsz a pokolba, hol repülsz felettünk, nógatva, hogy haladjunk a korral, hol a talpunk alá terítesz szőnyeget, majd rántod ki alólunk, s mosolyogsz, látva megingásunkat, s hátraforduló csodálkozásunkat, hogy mi a csuda történik velünk?!

    Tudod Te, hogy miért csinálod ezt? Lefordítom neked: azért, hogy programozz minket! Anyagilag, társadalmilag és egyénileg. Az ember örök problémája, hogy miként strukturálja az ébrenlét óráit. Először birkózik a külső valósággal, hogy megteremtse mindennapi létének szükségleteit, majd elfogadtatja magát másokkal, s megtanulja a jó modort, a neked is velem is, a veled is nekem is parancsolatát, s miután ebben is, abban is átlátja az életét, elkezdi az egyéni személyiségének a kiépítését. Ha a három szerkezeti elem arányosan egyensúlyba kerül, megjelennek az előnyök, s előjön az öröm. A lét bármely formájának az élvezete.

    Kedves Csuta Gyuri!

    Te csak egyet nem tudsz! Nem tudod, hogy mi az unalom? Ezért most lefordítom neked azt is, hogy mi az: az unalom a strukturálatlan IDŐ. A leghatékonyabb, a legmegfelelőbb, a legkényelmesebb, a leghasznosabb módszer az IDŐ szerkezetének kialakítására, a megbirkózás a külső valóság anyagával: maga a MUNKA!

    A semmiből előhúzni valamit, a valamiből elővenni másik valamit, s a valamiket újfajta valamivé formálni, s abból újabbnál újabb valamiket létrehozni, s ezekben egzisztenciálisan is elmerülni, s a folytatáshoz erőt meríteni, folyamatosan tevékenykedni, s soha nem feladni a törekvést az életben maradásra, az élet túlélésére. A folyamat különleges motorjának a hajtóanyaga az elismerésre vágyás, a lelki simogatás óhaja, ami újra meg újra meglöki az ingát, egyben olajozva az IDŐ kerekét.

    Az IDŐ strukturálása nálad nem az elemek egyszerű kombinációját jelenti, hanem olyan, összefüggő jelenségek által alkotott egészet, amelyek közül mindegyik a többitől függ, s a csak a velük való viszonyában az, ami. Közvetlenül sohasem adottak a tapasztalati megfigyelés számára a Te szerkezeti elemeid, nem jelentenek fizikai valóságú anyagokat, nem tartalmaznak társadalmi kapcsolatokat, nem jelentenek termelőtevékenységet, viszont jelentik mindezek speciális halmazát. Mutatják ezek egymásra utalt kölcsönhatását, összefüggően rétegződő alkotóelemeit, s olyan viszonyok létrejöttét, amelyekből totális egységek keletkeznek. Ezek pedig a művészeti alkotásaid, amelyek visszahullva a valóság talajára műalkotássá érnek, s napról-napra termékenyítik az újabb szerkezeti elemek kialakítását, a nincs más állandó, mint a változás örök igazságának fennmaradását.

    Az IDŐ szerkezete nálad elemzési mód, amely a jelenségeket folyamatosan működő egységekké alakítja, s munkásságoddal úgy hatsz ránk, mint a frissen sütött pogácsa illata. Azonnali igyekezetet a nyálcsorgató vágyakozással telített valóságos pogácsa élvezetére, s mindenféle kellemes élmények felidézésére. Elég egy illatmorzsa Tőled, s beindul az agyunk. Átlendül a szellem a virtualitásba, az éber álom birodalmába, előbb megszelídíti a transzcendenst, röpít a mennyekbe, majd utaztat a mélybe. Szárnyal kacagva a gondolat, s csiklandoz az öröm, hogy a pajzán sátán hátán megnyugodjon valahol, s szétnézve, megtalálja a testetlen angyalt. Csak azért, hogy előbb fricskát nyomhasson az orrára, majd a sértődött arcára csókot lehelhessen.

    Olyan friss vagy, mint minden műved, bár naivan hiszed, hogy fog rajtad az IDŐ, pedig nem! Te fogod ki az IDŐ vitorlájából a szelet, Te súgod meg neki, hogy milyen tempóban meneteljen, Te építed fel őt éjjel, hogy lerombolhasd nappal, s Te súgod meg a kifogott szélnek, hogy mit meséljen rólad fent és lent. Te itt is vagy, ott is vagy, bent is vagy kint is vagy, láthatatlan és látható vagy. Érezhető vagy itt belül, s kézzel fogható vagy ott kívül. Szívvel és ésszel érthető lelki kombinátor vagy!

    Drága Csuta Gyuri!

    Nálad van az IDŐ, nekünk pedig van IDŐnk. Várunk rád, tégy velünk bármit, azt is kivárjuk, hogy elmeséld 60 földi éved történetét, de azt is elviseljük, ha 15-öt letagadsz belőle! Az sem fog zavarni minket, ha nem jövünk rá, hogy a képeid egyikéből előugrott kisördög hogyan keverte össze a címkéken szereplő évszámokat, hiszen úgyis mindegy. Mindegyik Te vagy! Egyszerű és közvetlen, mint egy fehérhomokos tengerpart, s bonyolult és kényelmetlen, mint az igazgyöngyöt rejtő kagyló felnyitása. Le kell menni hozzád a mélybe, bírva a nyomást és a levegőtlenséget, hogy felemelkedve hozzáláthassunk az élő csomagolóanyagban elrejtett csodaszép kincs kibontásához! Magad vagy a gyöngy, a rejtőzködő ékszer, s magad vagy a kagyló, amely megbirkózik az IDŐvel, s újra megajándékoz minket az értékkel, a kitartó munkája igazgyöngyével.

    Sétálva a szellemi tengerparton sorra jöttek a gyöngyeidre vadászó kíméletlen zsákmányszerzők, kiknek a csutagyuri-csutagyuri-csutagyuri mormolását visszhangozta a habosan szétterülő víz is.

    Ott téblábolt régi barátod, Francois Villon, s a Kérdések kérdésére kereste a választ:

    "Tudom, mitől döglik a légy.

    Tudom, ki hord rongyot, ki selymet.

    Tudom, mi csúnya és mi szép.

    Tudom, melyik fa mit teremhet;

    Tudom, melyik mily nedvet enged.

    Tudom, minden mögött van ok.

    Tudom, ki dolgozik, ki tesped.

    Csak azt nem tudom: ki vagyok?"

    De végre én is megmondhattam neki, hogy tőled kérdezzen!

    Ott nézegette feltűnő és eltűnő lábnyomát Illyés Gyula és téged keresve mondta:

    "Gyermeki hittel úgy megyek

    ma is minden hídra,

    mintha kedvemnek teret

    végtelenbe nyitna.

    Csöpp, csöpp folyón, hidakon

    úgy menjünk, kívánom,

    szorosan is szabadon

    végig a világon."

    Ott élvezte a napsütést Szepes Hédi művészettörténész s éppen azon gondolkozott, hogy miként teremtette elő Csuta György ezt a rengeteg képi csodát, engem meglátva így szólt: Ő "irigylésre méltó szabad ember. Művei is a szabadságot manifesztálják, szinte látni, ahogy elindít egy mozdulatot, majd abbahagyja, és a papír, a vászon megőrzi a fél gondolatokat is, és érezzük, hogy jön a következő, mert mindegyik kép a továbblépést ösztönzi. Munkáinak kulcsfogalmai a szabad képzettársítások, megengedő tervszerűség, technikai, anyagi következetesség, rafinált kultúrtörténeti…jelképrendszerekbe helyezkedés, átvitt értelmű vizuális öntörténetírás, kifinomult érzékiség, realitás és irrealitás, logikai sejtelmesség és éteri anyagtalanítás, derengő fényáteresztő-képesség, és homályos transzcendencia. ...Vörös és narancssárga ködből, fátyolból bontakoznak ki festményein a figurák, az arcok, az alakok. Valóságon túli szürreális világ ez. …Hosszabb megfigyelést igényelnek, míg a sűrített jelbeszéd elemei összeállnak, és eközben újabb és újabb formai ötleteit, virtuóz részleteket, sziporkát fedezhetünk fel bennük. Csuta György eszköztára a szürrealizmus, és a manierizmus furcsa, fanyar világához is hozzányúl. Ez nem csak szabad fantáziát, egzotikumot, dekoratív megoldásokat tesz lehetővé, hanem egy mélyebb programot közvetít, a harmónia keresésének egy lehetséges változatát. …Ez nem nosztalgia, a bizarr, groteszk vonások távolságtartásról, egy XXI. századi művész szemléletéről tanúskodnak."

    Amíg Szepes Hédi morfondírozott Csuta György munkásságán, odaért Manna. A mennyei és egyben a földi, akit mindenki csak így nevezett, s kifejtette Hédinek a saját művészettörténészi véleményét. Majd oda súgta nekem: a földi létben engem Supka Magdolnának hívtak, de elemelkednék tőle, hiszen már 1986-ban megnéztem ezt a 2012-es 60 éves kiállítást:

    "Ahogy beléptem, és csak pár lépést tettem, az volt az érzésem, hogy tömény a levegő, hogy itt egy költő van – mindennemű művészetben: zenében, irodalomban, festészetben – ez egy tömény költői indíttatású piktúra, amit itt látunk. Azon kívül rögtön azt éreztem, hogy az egész úgy ahogy van, csupa látomás. Aztán azt éreztem, hogy álmodik ez az ember… Csak a jó művészek fognak álmodni, mert van ebben egy kulcsmondat, csak hogy eddig nem merült fel – eddig arról volt szó, hogy intellektuális művésznek kell lenni, hogy európainak kell lenni, csak arról nem volt szó, hogy magyarnak kell lenni, és magyarul kell álmodni, és aki magyarul tud tisztán nagyot álmodni, azt Európában is megértetik. Nincs ilyen, hogy külön magyar, meg európai művészet. Van egyetemes művészet, van magyar művészet együttesen, mert a világon meg kell, és meg fogják érteni a költészetet. Ez nem csekélység, hogy én ezt itt ki tudom mondani. Meg kell mondjam azt is, hogy elfogultság annyiból vezet, hogy mikor megláttam a Tóth Menyhért emlékének szánt képet, azt gondoltam hirtelen magamban, hogy nem hiszen, hogy ebben az országban bármelyik művész így meg tudta volna ragadni azt, aki Tóth Menyhért, a halála után a halhatatlanságában. Egy fehér gomolygó alak, tudjuk, hogy arról vált nevezetessé – főleg a sznobok részére –, hogy fehér a fehérben képeket festett élete végéig. Csak azoknak nem ez volt a lényege, hogy fehér a fehérben, hanem, hogy egy átszellemült embernek a végső mondanivalója volt benne. Most én ebben a figurában láttam, szegény, világ árvája volt Tóth Menyhért, de a legnagyobb magyar festője korunknak – ezt kell, és merem állítani.

    Mindig volt Csuta György képeiben az a bizonyos gomolygás, az a rendkívül finom, az akvarelltechnikában majdnem utolérhetetlen finom gomolygás, ami Lóránt János piktúrájában volt, amitől Lóránt János piktúrája énhozzám valami hihetetlen közelségbe került, és minden embernek, aki valaha úgy érezte, hogy a költészet áll hozzá közel. Itt egy többlet van ahhoz a gomolygáshoz képest, amilyen ő korábban volt. ….halványabb már a fény, fátyolosabb a kép, de a tartalom, a víziónak a mondanivalója, ami mögötte van, az élesedett ki őbenne. Tehát amit ki akar mondani, azt most már bármilyen fátyol, bármilyen kevés motívum van, azt még élesebben fogja kimondani. Teszem azt, ha a Hidat ha megnézik, én azt mondtam neki, ha ezt egy japán úgy javából meglátja, hát elájul tőle. …vagy az a Csodaszarvas, hogy előttem köd, mögöttem köd, el vagyok tájolódva, bolyongok, de tehetem, mert nem vagyok egyedül, velem van a Múzsa.

    Valami ilyen minden képében megvan, hogy vándorolhat bármeddig bárhová, és hát a jó Sors úgy hozta neki, hogy a Körös mellé került, itt él, és azt mondja, hogy nem is tudna innen többé elszakadni. Na, most erre csak azt tudom mondani, hogy a világ képzőművészetének történetében a nagy piktorok mindig rátaláltak a tájukra, és azt nem engedték el többet. Egri József, ha annak idején nem a Balatonnál ragad meg – volt Egri Taorminánál a tengernél -, meg se közelítette, amit megragadott abból, mert a Balatonnál tudta az európai festészet legmodernebb figuráját "megcsinálni", hogy geometrizálta az eget. A látványt úgy absztrahálta, a levegő látványát, hogy Mondrian, és az összes nyugati nagyság amellett elbújhat. A kozmoszt tudta absztrahálni.. Most" Csuta Györgynél "itt van valami, hogy a Körös számára világ lett. Nagyvilág lett számára.

    Ha itt születik egy ember művészfélének, festőnek, ha életében" nem megy a francia "kastélyokhoz, akkor is kultúrába született bele, olyan kultúrába, amit századok nem tudnak elpusztítani, mert az benne van az emberek agyában, szívében, gondolkodásában. Azt üzenik a magyar művészek maguknak, hogy ők azok, akik minden hétköznapból ünnepet akarnak csinálni. Nem bírják elviselni a hétköznapokon belül a hétköznapiságot. Most ezt akarom mondani az itt lévőknek is. Úgy nézzék ezt a kiállítást, hogy sikerült Csutának ünnepet varázsolni ide, és a jó művészek mindig ezt csinálják. Tulajdonképpen ez az egyetlen teendőjük a földön. Ha már úgy születtek, hogy bizony sokszor szenvedés, keserv árán, de művészekké lettek, akkor ez az egy rendeltetésük, hivatásuk és küldetésük, hogy ünnepet csináljanak mindannyiunk részére, a szürke hétköznapból vasárnapokat, minden nap vasárnap legyen."

    Supka Manna ezután azt mondta, hogy most úszna egyet a kultúra tengerében, s míg visszajön olvassam össze a képek címeit, meg fogom érteni Csuta György éveit.

    A jótanácsot megfogadva íme:

    Időszámítás a szépapád szekerétől Jön Dali Kapjuk már el Vigyázz, lelövöm Mennyország Némán szeretem Zsuzsanna és a (60-as) vének Megmászlak Függöny mögött Kiskirálylány Nem vagyunk angyalok Az ördög éjszakája Kolbászfesztivál Minden megszerzett mulandó Lélekvándorlás Okostojás Próféták Galamb Emlék Lovas Csodaszarvas Csendélet Ördögtánc A tenger istennője Átszálló Kicsi Münchhausen Megfeszítve A sátán kutyája Felhők fölött Naplemente Égi rodeó Próbarepülés tűzzel – vassal – napfénnyel Tavasz – Remény – Szerelem Eljárt idő Ballada tűntidők asszonyairól Lebegés Emléktöredék Az élet megy tovább

    Kedves Csutagyuri!

    Az IDŐ további strukturálását inkább rád bízom, alakítsd a szerkezetét úgy ahogy akarod, ha már nem engedted, hogy órákat beszéljek arról, hogy éppen 60 éve Békésen láttad meg a napvilágot, s értésemre adtad, hogy a családod sorsának és a 60 év alatt készült fotók tartalmának elmesélése alig 10 év csupán, s nem hagytad, hogy felsoroljam több száz művedet. Nem voltál lelkes, mert az egyes ecsetvonásaid lehetséges jelentéstartalmairól akartam ezer oldalas értekezést felolvasni, s azt sem hagytad, hogy a pár tízezer barátod nevét elmondjam, s még a barátságunkról sem fejthettem ki alig 100 oldalas gondolatomat. Nem hagytál nekem semmire sem IDŐt. Ezért egy kicsit bosszút állok, s elmondom mindenkinek, hogy már mindenhol ismernek Téged. A mai napra nagyon idegesen készülve bementem egy nyakkendőboltba, hogy keressek egy csutasárga nyakkendőt. A roppant kedves és készséges eladó azt mondta: Jaj, uram! Azt Békésen tessék keresni! Erre megnyugodtam, lám, még egy nyakkendőboltban is ismerik Csuta Gyurit! Kisimultan hazamentem, ahol volt, a szekrényemben megkerestem, s ma a legnagyobb nyugalommal felvettem. Vedd tudomásul, hogy eddig csak magamban, most már magamon is hordalak! S megvárom, míg elhalványul a nyakkendőm csutasárga fénye, s meghívsz a: Csuta 100 kép - 100 évre!

    De van még valami, amit nem mondhatok el senkinek, elmondom, hát mindenkinek: Neked áll a zászló!

    A Feng Shui szerint a zászlók megfogják, lelassítják az éltető energia áramlását, ott tartják az éltető energia lényegét. A kék színei a becsület, a tisztelet, a zöld színei a szeretet, a nyugalom energiaterét növelik, a piros színei a kreativitásét, a sárgák a jólétét. A selyem anyaga az egészséget és a boldogságot erősíti, a szöveg aranyszíne a karrier, siker, jószerencse, gazdagság jelképe, a fából készült rúd pedig a kitartásé és a hosszú boldog életé. Ha pedig a zászlón Csuta festmény van, akkor mindezt együtt, ha pedig 3 van belőlük akkor a családodra és a barátaidra is igaz mindez!

    Isten éltessen!

    Ezzel Csuta György 60 év – 60 kép című kiállítását 2012. április 7. napján - éppen a születésnapján - a Békési Galériában megnyitom!

    Békés, 2012. április 7.

    Dr.Tuza Béla a művész barátja